Goebbels titkárnője voltam

Résumé du livre

Brunhilde Pomsel három éven keresztül dolgozott titkárnőként Goebbels propagandaminisztériumában, közvetlen tanúja volt a náci propagandagépezetnek. A sors iróniája, vagy talán különös üzenete, hogy Pomsel százhat esztendősen, 2017. január 27-én a Holokauszt Nemzetközi Emléknapjára virradó éjjelen hunyt el. Hosszú ideig hallgatott élete legdöntőbb időszakáról, mígnem több mint száz évesen 2013-ban hajlandó volt harminc órás interjút adni, mely Egy német sors címmel került bemutatásra a Müncheni Nemzetközi Filmfesztiválon 2016-ban. Ugyanabban az évben még egyszer mikrofon elé ült, betekintést engedve belső vívódásaiba. Thore D. Hansen német újságíró ezt az anyagot dolgozta fel, időrendi sorrendbe állítva az eseményeket. Pomsel vallomásainak érdekessége, hogy mindvégig tagadja bűnösségét, arra hivatkozva, hogy ugyanúgy, mint a többi német, egy nagyon korlátolt világban élt, a minisztériumban szigorúan elzárták az információkat a különböző irodák munkatársai elől. Ugyanakkor színes és eleven, bár meglehetősen visszafogott képet fest a mindennapokról. Kedvesen ír egykori zsidó főnökéről és zsidó barátnőjéről, Eva Löwenthalról, aki egyszer csak eltűnt az életéből. Csak a háború után, ötéves orosz fogságból visszatérve tudta meg, hogy Eva, akiről azt hitte elköltözött, vagy az elnéptelenedett falvakba költöztették a többi zsidó honfitársukkal, ahogy a propaganda hirdette, koncentrációs táborban halt meg 1945 elején. Pomsel hivatalból jelen volt Goebbels híres beszédén a berlini sportcsarnokban, amikor a sztálingrádi vereséget követő pánikhangulatban meghirdette a totális háborút. "»Akarjátok a totális háborút?« »Igen!« Egyértelmű volt az igen. (...) Úgy hatott, mint egy természeti csapás. A tömeg nem tehetett róla.